Magyarországon egyre több háztartásban találunk háziállatot. „Háziállatunk a család teljes jogú tagja” – hangsúlyozza Belinda Sellam pszichológus. Kutatások szerint a háziállattal rendelkező magyarok túlnyomó többsége állítja, hogy állatuk jelenléte pozitív hatással van mentális egészségükre. A tulajdonosok kiemelik kedvencük nyugtató hatását: sokan állítják, hogy kedvencük ellazítja őket és csökkenti a stresszt, míg mások úgy vélik, hogy segít leküzdeni a magányt. Sokan megszokták, hogy beszélnek hozzájuk, elmesélik nekik örömeiket, bánataikat… Miért? Mit jelent ez a pszichológia szerint?
Ez a jelenség, amelyet egyre inkább elfogadnak, elsősorban azzal magyarázható, hogy az állatokra való rálátásunk az elmúlt években „sokkal nyitottabbá vált”, a pszichológus szerint. „Kutatások és egyesületek küzdöttek azért, hogy az állatok érző lényekként legyenek elismerve”. Ez az új felfogás természetesen arra ösztönöz minket, hogy többet foglalkozzunk velük. Néhány embernek ez könnyebben megy. „A gyerekek könnyebben beszélnek az állatokhoz, pontosan azért, mert számukra nem létezik igazán ez a határ az ember és az állat között”, magyarázza. Ugyanez vonatkozik az idősekre is, akik „velük kommunikálnak anélkül, hogy visszajelzést várnának”. Ez megnyugvást, mély vigaszt nyújt, miközben „az önbizalmat és az önbecsülést” is erősíti.
Belinda Sellam szerint azért beszélünk a kis szőrös állatainkkal, mert „úgy érezzük, hogy megértenek, meghallgatnak és nem ítélnek meg”. Egy olyan társadalomban, ahol folyamatosan értékelnek minket, ezt a megnyugtató meghallgatást keressük, amely feltétel nélküli szeretetből fakad. Sőt, „azt mondanám, hogy ez az érzelmek tükre”. Az állat érzékeli és tükrözi az érzelmeinket, gyakran még mielőtt kifejeznénk őket. Ez a különleges kapcsolat megmutatja, mennyire képes érzékelni a belső állapotunkat, és jelenlétével és viselkedésével reagálni rá. Az érzelmi felszabadulás iránti igényünk miatt beszélünk a háziállatunkhoz, például amikor szomorúak vagyunk, anélkül, hogy társadalmi maszkot kellene viselnünk. „Megmutathatjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, maszk nélkül, […] és állatunk mindig ugyanúgy fog szeretni minket.”
A szokáson túl, az állatokhoz intézett beszéd ma már elismert terápiás eszköz. Ez a gyakorlat, amelyet „állatasszisztált terápia” vagy „zooterápia” néven ismernek, magyarországi kórházakban és idősek otthonában is alkalmazzák az idős betegek stimulálására. „Rendkívülinek tartom, hogy az állatok ma már gyógyító, ápoló szerepet töltenek be” – zárja a szakértő.
