A Topraktepe régészeti lelőhely, az ókori római és bizánci Irenopolis városa, amely az ókori Anatólia tartományban, a mai Törökországban található, meglepő felfedezésnek adott helyszínt a török régészekből álló csapatnak, akik ott végeztek ásatásokat. Öt kenyér, amelyek a 7. és 8. századból származnak, és rendkívüli állapotban maradtak fenn a mai napig.
A lelet jelentőségét elsősorban az adja, hogy az egyik kenyér Jézus Krisztus képét ábrázolja, mellette egy görög felirattal, amelyen ez áll: „Hálával a áldott Jézusnak”. „A hagyományos Pantokrator-képpel ellentétben, amely Krisztust uralkodóként és megváltóként ábrázolja, ez a kenyér parasztként mutatja be őt, szimbolizálva a hit, a munka és a mezőgazdasági termékenység közötti kapcsolatot” – nyilatkozták a kutatók.
De hogyan jutottak el hozzánk ezek a 1300 éves, olyan jól megőrzött kenyerek? A régészek szerint a kenyerek kivételesen jó állapotban való megőrzése annak köszönhető, hogy az a hely, ahol a karbonizációs folyamat után eltemették őket, oxigénmentes volt, és olyan hőmérsékletet tartott, amely lehetővé tette kiváló megőrzésüket. Mindez őket a legkivételesebb liturgikus kenyereknek tette, amelyeket valaha Anatóliában találtak.
Jézus, az élet adója
A kutatók véleménye szerint az a tény, hogy a Krisztus képmását ábrázoló feliratot a tésztába sütés és szénesítés előtt vésték, azt bizonyítja, hogy „a kenyér a hit és az odaadás kifejezése volt, amely világos képet ad a bizánci középkorban a térségben élő keresztény közösségek hitének”.
Ez az ikonográfia, amelyre a bizánci világban kevés utalás található, egy földhözragadtabb Krisztus-képet állít középpontba, amelyet a élet különböző szakaszaival, a termékenységgel és a munkával lehetne összekapcsolni, olyan helyzetekkel, amelyekben Krisztus képe a föld gyümölcsein keresztül egy „életadó” lény képéhez kapcsolódott. A kutatók biztosak abban, hogy ez az ikonográfia nem csupán dekoratív volt, hanem a népi vallásosság megnyilvánulása, amely Krisztusban saját kemény munkájának tükörképét látta.
A másik négy felfedezett kenyér esetében a régészek a máltai kereszt nyomait azonosították rajtuk, amelynek szimbolikája a keresztény művészetben és kultúrában, különösen a középkorban, nagyon elterjedt volt. „A kenyérre vésett jelenléte megerősíti ezeknek a kenyérdaraboknak a vallási és valószínűleg liturgikus jellegét” – következtet az egyik kutató.
Végül a szakértők felvetették azt az elméletet is, hogy ezek a nagyon jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező kenyerek valójában az eukarisztia szentségében használt úrkenyerek voltak. Ha ez beigazolódik, az Irenópolisban talált kenyerek megerősítenék egy szentségi gyakorlatot, amelyről eddig csak kevés utalás volt a szövegekben és a művészetben.
A kenyerek hamarosan régészeti botanikai vizsgálatoknak lesznek alávetve, hogy meghatározzák az elkészítésükhöz használt gabonafélék pontos összetételét, valamint mikroszkópos és tomográfiai technikákat is alkalmaznak majd, hogy tanulmányozzák karbonizációs folyamatukat.
Az eredmények hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük, milyen hiedelmek voltak jellemzőek egy több mint 1300 évvel ezelőtti keresztény közösségre.
